(via bosom)
"Stay hungry, stay foolish."
Amin megakad a szemem. Főleg online. Időnként azért kimozdulunk. És itt már néha vissza is kérdezek. Gyertek velem. Ugorjatok hátra. Foglaljatok helyet. Ilyesmi.
ChitChat
Music Archives
-
2011-09-02
Source: dryheave
-
2010-11-27
Ez a blog átmenetileg szünetel
A gazdája kicsit elveszett.
-
2010-10-26
-
2010-10-15
Az új ötven éves projektem, hogy így nézzek ki..
-
2010-10-01
Most mit mondjak?
-
2010-09-27
djuice projekt
Lehet kritizálni a videót. Lehet ideológiákat támasztani, de azt nehéz lenne elvitatni, hogy mégiscsak képesek gondolkodni az emberek ott is, ahol már nemigen számítanánk rá.
Index cikkből kiderül, hogy minimum megduplázni tervezik az előfizetők számát (továbbá, az elvégzett felmérések eredménye is külön megnézhető). A stratégia jól átgondolt, ráadásul ott van a köztudatban - menni fog.
Köztudatban, mert például itt van ez a kisfilm is, ami arra késztet, hogy reflektálj rá. És ez persze többnyire közösségi. Meg még az is van, hogy ez egy 9 perces reklám, és te végig fogod nézni.
Ügyes.
-
2010-09-24
Soha.
-
2010-09-06
Az derék
Legalább a termékleírás ne lenne totál fals.
-
2010-09-04
-
2010-09-03
-
→
-
→
-
2010-08-29
Meddig lesz még mobilszámunk?
Érdekes gondolotmenet a Webisztántól. Változás, call me helyett contact me.
-
2010-08-28
A chilei eseményekről tessék olvasni (index), képben lenni, mert a jövő évtől megjelenő pszichológiai könyvek nagy részében valószínűleg precedens értékűen fog szerepelni az eset.
Ennél is izgalmasabb lehet (nekem), hogy jó eséllyel a póker is benne lesz az elkészült tanulmányokban… mivel hiteles források szerint, jelenleg egész napos pókerrel tartják szinten mentális állapotukat.
-
2010-08-26
A nejlonszatyor csodálatos élete (és a száz millió tonnás szemétfolt)
Arról, hogy a Csendes-óceánban az elmúlt évtizedek alatt szépen lassan kialakult egy szinte elképzelhetetlen méretű, lassanként majdnem egy új földrésszel vetekedő nagyságú szemétfolt létezéséről tudtam már korábban is, így maga a film témája nem volt meglepő. Ennek ellenére nem tudtam abbahagyni az amúgy nem éppen rövid (kb. 3 perces) filmet, mert a hangulata és nem utolsó sorban Jeremy Irons hangja egész egyszerűen beszippantják az embert. Ehhez hasonló, a természetfilmek világát utánzó koncepciót más reklámokban is láthattunk már, de egyik esetben sem volt ilyen releváns és ilyen erőteljes ez az eszköz. A gazdátlan nejlonszatyor hányódtatásainak történetét egy állatfajéhoz hasonlító mockumentary, azaz áldokumentumfilm szépen lassan behúzza a nézőt, és rámutat arra, hogy milyen természetesnek is vesszük már ezt éz az ehhez hasonló problémákat, amelyeket hajlamosak vagyunk úgy kezelni, mintha maguktól értetődőek lennének, mintha nem mi tehetnénk azok létezéséről. Ügyes.
